Egy sors története

Egyszerű világszemlélet egy "átlagos" 19 éves fiú szeméből. A blog a világunkról fog szólni. Olyan hétköznapi dolgokról, amiket nem vagyunk hajlandóak észre venni. De amiről nem veszünk tudomást, az még ugyan úgy létezik. A problémák valósak. Csak látni kéne!

Linkblog

HTML

A teszt eredményei

2009.04.08. 21:18 | Az_elfeledett_holtaknak | Szólj hozzá!

 

Öngyilkosság

(A teszt eredményei)

 

 

"Hideg  éjszakán fölmennék a városban lévő valamelyik tízemeletes ház tetejére. S mikor éjfél üt az óra fejjel lefelé a mélybe vetném magam. Az utolsó pár méteren lehunynám a szemem. És mindenkinek akinek számítottam akit szerettem csak ennyit mondanék magamban  ''  Isten veletek ''.
Aztán elmennék örökre."
 - írta a teszt egyik kérdésre válaszként egy 15 éves fiú.

.

 Megdöbbentő adatok

 

A megkérdezettek 31%-a követett már el öngyilkossági kísérletet!

A megkérdezettek 70%-a gondolkodott már el az öngyilkosságon!

A megkérdezettek 42%-a szerint jelenthet megoldást az öngyilok!

A megkérdezettek 44%-a dobná el az életét, ha arra kerülne a sor!

A megkérdezettek 74%-a ismer olyat aki már próbálkozott!

A megkérdezettek 54%-a veszített már el öngyilkosság miatt ismerőst!

Azoknak, akik próbálkoztak az átlag életkoruk 16 év!

 

A sors kísértők legtöbbje a farcolással próbálkozott (vágás alkaron), ami inkább a fájdalomokozás, mint sem az öngyilkosság eszköze.

A második legnépszerűbb a gyógyszerabúzus volt.

 

Az öngyilkosokról alkotott vélemények közül párat idéznék, a kapott válaszok itt elég szélsőségesek voltak, a fennti adatokhoz képest:

 

„Valahol megértem, valahol nem.”

„Hát csak azok csinálják, akik már nem találnak más kiutat!!”

„lehet feltűnési viszketegség v komoly oka is”

„Úgy kell nekik!!!”

„biztos volt valami okuk rá”

„Gyávák és hülyék mert mielőtt megöli magát élvezhetné is az életét olyannal amit amúgy nem merne megtenni.”

„Szerintem ők megpróbáltak segítséget kérni, de nem kaptak. Az életük kilátástalan, nincs senki mellettük. Nem gyűlölni kell őket, hanem megérteni és szeretni”

„Aki hülye haljon meg...^^

Akaratgyenge embereknek tartom őket, mert megvan a lehetőségük, arra hogy változtassanak, és más megoldást keressenek problémáikra, de ők inkább ezt az egyszerűnek látszó utat választják, ezért ítélem el őket..”

„Őrültek......nincsenek tudatában annak hogy mit is jelent meghalni , de azokat az öngyilkosokat akik végig tudatában voltak annak mit tesznek honnan jöttek , merre mennek , és hogy mit jelent meghalni , és mégis volt bátorságuk eldobni maguktól az életüket... kicsit tisztelem.”

„gyengék, de van akinek nyomós oka van”

„Sokan gyengének tartják őket de szerintem rengeteg bátorság is kell hozzá...”

„Nem ítélem el mivel biztos, hogy nem ok nélkül tette aki meg igen az vessen magára”

„onzoek. nem torodnek masokkal akiknek fajdalmat okoznak a halalukkal.”

„Az sokmindentől függ. Az öngyilkos merénylőkről az, hogy vallási fanatikusok. Aki meg tudja indokolni, annak jogot adok rá.”

„gratulálok nekik”

„Egy nagy hülye mind. miért akarják csak úgy végezni az élettel?”

„a szomorú vasárnap sztori elég durva”

„Nem mernek a problémák elé lépni, gyávák.”

„Értelmetlen mert nem oldom meg vele a problémákat csak elmenekülök elölük!”

„Elkeseredettek, önzőek és gyávák.”

 

 

Mindenkinek lehet saját véleménye, mindenki önként dönthet a saját sorsáról. De vajon mindig tisztában vagyunk-e, vagy egyeltalán lehetünk-e a döntéseink következményeivel? Szerintem az öngyilkosság "Tenni vagy nem tenni?" kérdését nagyban befolyásolja a társadalmi helyzet, és még inkább rájátszik a korszelleme. Midenkivel szemben csak elvárásaink vannak, és ezek az elvárások gyakran teljesíthetetlenek. Könnyen éreztethetjük így magunkkal azt, hogy létünk csupán gátja az igazi életnek. Megalkotunk egy saját világot, és ebből a saját világból félve tekintgetünk ki a valódi élet felé. S amikor szembesülünk vele, hogy sebezhetőek vagyunk, akkor már gyakran vesztve érzünk mindent. Pedig a harcnak csak akkor van vége, ha feladjuk. A menekülés valóban nem megoldás, halálunkkal csupán másoknak ártunk. De a legnagyobb baj az, hogy segítség csak akkor nincs amikor szükség van rá... Utólag és kívülállóként könnyű ítélkezni. De ezt mindenki gondolja magában végig.

 

Egyenlőre többet nem szeretnék ebbe a blogba írni, és most gondolkozom a következő témámon.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://az-elfeledett-holtaknak.blog.hu/api/trackback/id/tr551054686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása